Őcsényben nevelkedett, Pakson, az ESZI-ben tanult informatika szakon Domokos István Dominik, azaz Doma. Még középiskolásként hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy minden szabad percében azt kutatta, hogy mit lehet „mókolni” a számítógépen, s igyekezett afféle etikus hekkerként megkeresni a rést a pajzson. Az informatika terén tanúsított csillapíthatatlan érdeklődésének és jól hasznosítható készségeinek híre eljutott a Paks II. Zrt. illetékeseihez is, ennek köszönhetően az iskolapadból kikerülve egyenesen a cégnél találta magát. – Nem hivatalos az információ, de 19 évesen a Paks II. legfiatalabb munkatársa voltam – jegyzi meg hozzáfűzve, még az is megeshet, hogy most is az, bár már három éve pakskettes. Erről egyébként nem is álmodott, sőt még olyan terve sem volt, hogy továbbtanuljon, de a Paks II. új távlatokat nyitott meg előtte. A buzdítást és a kellő támogatást is megkapja munkahelyén, így jelenleg a Pécsi Tudományegyetem mérnök–informatikus képzésén tanul. Ezzel párhuzamosan az Infokommunikációs Osztály csapatát erősíti, ahol – nem titkolja – első pillanatban komoly kihívást jelentett számára, hogy áthidalja a generációs távolságokat. – Nehéz beleállni egy szakmai vitába úgy, ha az ember annyi idős, mint amennyi munkatapasztalata van a kollégáknak – fogalmazott nevetve. Mint mondta, sikerrel vette, vették közösen ezeket az akadályokat, megtalálja azokat a szakmai kihívásokat, amelyek motiválják. Az pedig, hogy egy atomerőmű építésével megbízott cégnél dolgozhat, külön öröm számára, mert ettől igazán kihívásokkal teli a munka, amit végeznek.

Tell Vivien, aki szintén az ESZI diákja volt csak ügyvitel szakon, 2021-ben még egyetemistaként szakmai gyakorlatra érkezett a Paks II.-höz, idén februártól viszont már teljes állásban dolgozik a Humán Erőforrás Gazdálkodási Osztályon.

Pakson nőtt fel, de miután elvégezte a technikumot, Budapestre költözött és a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi és Számviteli Karának humánerőforrás menedzsment szakán tanult. Amikor a pandémia miatt átálltak online oktatásra, kézenfekvőnek tűnt, hogy Pakson keressen szakmai gyakorlati lehetőséget. – Amikor Pestre kerültem, nagyon megtetszett a nyüzsgés, nem gondoltam volna, hogy rövid időn belül visszajövök – árulta el. Most viszont egészen másképp látja a világot. A szakmai gyakorlat alatt sok segítséget kapott mentorától, a szakdolgozatát is Paks II-es témában írta, jelesül a toborzás-kiválasztás terén fellépő nehézségekről. – Szép kihívás ilyen speciális területre munkaerőt találni, s azt megtartani – jegyezte meg. Vivien és kollégái, valamint munkahelyi vezetője között kölcsönös szimpátia alakult ki, aminek az lett az eredménye, hogy állásajánlatot kapott, amit örömmel fogadott el. Nagyon gyorsan beilleszkedett a kollektívába, és – bár az egyetemen még egyáltalán nem tartozott a kedvenc témái közé – a toborzás-kiválasztás feladatát is nagyon megkedvelte. Tervezi, hogy tovább tanul, amiben számíthat közvetlen kollégái, illetve a Paks II. Zrt. támogatására is. – Pályakezdőként óriási lehetőség, hogy ilyen munkahelyen dolgozhatok – összegezte.

Ezzel messzemenőkig egyetért Orning Marcell, az Általános Műszaki Osztály technológiai tűzvédelmi mérnöke. Marci Pellérden nőtt fel, szülővárosában, Pécsett, a Széchenyi István Gimnáziumban rendészeti szakon végzett. Miután ott már volt lehetősége betekinteni a rendőrök munkájába, életébe, feladta korábbi tervét és más utat keresett magának. Budapestre került, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, ahol iparbiztonságot tanult. – Mindig érdekelt az atomenergetika, egy atomerőmű bonyolult és különleges dolog – fogalmazott. Azt azonban hozzátette, valójában nem is remélte, hogy egy atomerőmű építésére létrehozott cégnél kezdheti a pályáját. Bár tanulmányi ösztöndíjra pályázott a Paks II. Zrt-nél, majd a cégnél végezte a szakmai gyakorlatát is, mégis, szinte fel sem fogta, amikor állásajánlatot kapott. – Az állásinterjún meg is voltam szeppenve. Július 1-jén kaptam meg a diplomámat, 15-én pedig beléptem. Ezt még most is nehezen fogom fel, hiszen ez egy kiemelt projekt, az országban az egyik legnagyobb – mondta. Marciban is nagy a tudásvágy, ezért szeptemberben ismét egyetemi padba ült, tűzvédelmi mérnök diplomát szeretne szerezni az iparbiztonsági mellé. Az, hogy ebben támogatja a munkáltatója, elmondása szerint szintén nem jellemző. – Bonyolult dokumentumokkal, tervekkel, dolgozunk, nagy odafigyelést igényel. Kemény munka, de szeretnék megbirkózni vele. Az, hogy 22 évesen idekerültem, lehetővé teszi, hogy megismerjem a módszertant, a szokásokat, felvegyem a ritmust, kivételes lehetőség. Jól érzem itt magam, és ahol az ember jól érzi magát, onnan nem vágyik máshova – összegezte.