Kávészünet Szabó Ferenccel

2021.09.27. 5:00
A sport miatt viszonylag szigorú étrendet tart Szabó Ferenc a Paks II. Zrt. Nukleáris Osztályának reaktorfizikus főszakértője. Egy eszpresszó persze belefér, különösen feketén. Több mint tizenöt éve szerves része életének a sport, amihez fegyelmezett étkezés is társul. Vannak kivételek, de a főszabály az, hogy számolja a kalóriákat, egészen pontosan az ételek makrotápanyag-tartalmát. A reggeli rutin része, hogy mérlegre teszi az aznapra szánt ételt, hogy a szénhidrát, fehérje és zsírtartalmat kiszámolja.

Nehéz elképzelni, de kicsit duci, folyton a számítógép előtt ülő fiú volt. Tizenhárom évesen határozta el, hogy változtat a külsején. Ettől kezdve kevesebbet evett, fekvőtámaszokkal edzette magát. A saját testsúlyos edzések napjai elválaszthatatlan részévé váltak. Szavai szerint talán a testépítés a legpontosabb meghatározása az általa űzött sportnak, de a klasszikus értelemben vett testépítést a hozzá társuló megmérettetésekkel, nem gyakorolja. Diákkorában versenyzett, 16 évesen 117,5 kg fekvenyomással dobogóra is állhatott a diákolimpián. Manapság heti négy súlyzós edzést legalább egy aerob mozgással egészít ki, ami általában lépcsőzés. – Tulajdonképpen nem testsúlycélom van. A tükör a mérce – fogalmaz.

Ez a fizikum, a megjelenés hozzám tartozik, a személyiségem része.


Azt is elárulja, hogy természetesen szokott meglepetést okozni, amikor kiderül, hogy az izmos fiú valójában egy reaktorfizikus. Ez már az egyetemen is okozott emlékezetes pillanatokat. A gólyatáborban többször is ő volt az úgynevezett „ordibátor”, aki a feladatok kiosztásáért, zökkenőmentes megvalósításáért és rendért felel. Különösen, ha terepszínű gyakorlóban tette mindezt, senki nem gondolta, hogy fizikushallgató, azt hitték, hogy a Zrínyiről (ma Nemzeti Közszolgálati Egyetem) „importálták”. Feri nem titkolja, élvezi ezeket a helyzeteket. A fiatal reaktorfizikus a hétezres lélekszámú, nagyjából tíz éve várossá nyilvánított Jászkiséren nőtt fel, ahol szülei ma is élnek. Ott járt bölcsődébe óvodába és alsó tagozatba. A felső tagozatot már Jászapátiban végezte egy nyolcosztályos gimnáziumban. Négy év után azonban erősebb középiskolát választott, s Egerbe került a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba. Innen vezetett az útja a Budapesti Műegyetemre, ahol előbb alap, majd mesterszakon fizikus diplomát szerzett.

– Nagyon megtetszett középiskolában a fizika, azon belül is a kvantumfizika. Felmerült, hogy gépész-, villamosmérnök vagy valami hasonló konvencionális területen tanuljak tovább, de végül a fizikus szakot választottam, ami nehéz képzés, de mivel nincs nagy érdeklődés, a ponthatár nem túl magas. Akkor még nem gondolkodtam karrierlehetőségben. Úgy döntöttem, azt csinálom, ami tetszik, aztán majd meglátjuk – idézi fel hozzáfűzve, hogy közben egyre inkább figyelme középpontjába került az atomenergia. 

Ötödik félévtől bejött a reaktorfizika, a termohidraulika. Onnantól éreztem, hogy megvan a szakirány: reaktorfizikus leszek. 


Eleinte egzotikus, nehézfém-hűtésű reaktorokkal foglalkozott. Egy oroszországi doktori képzés gondolata is felmerült benne, de a témavezetője felhívta a figyelmét a Paks II. projektre. Lebuszozott Paksra és mivel látott maga számára perspektívát, kézbe csapott Szécsényi Zsolttal (Nukleáris Osztály, osztályvezető). Élete első munkanapja nemcsak a megszokott okokból marad emlékezetes. 2013 augusztus elsején csörgött a telefonja, Zsolt hívta, hogy érdeklődjön, megy-e dolgozni. Ő abban a hiszemben volt, hogy még keresni fogják, a cégnél viszont már evidenciának tekintették, hogy augusztus 1-jén munkába áll. A hívás után belesöpörte az utazótáskába azt, ami hirtelen a keze ügyébe került és autóba ült a Pakstól 180 km-re lévő Jászkiséren. Ennek már nyolc esztendeje. A várost kellemes, csendes, nyugodt helynek tartja, de hétvégéit többnyire Budapesten tölti barátaival. Bár manapság inkább a mobilitás jellemzi a korosztályát, ő hosszú távra rendezkedett be a Paks II. Zrt.-nél.

Itt egy új atomerőmű épül, ez hatalmas lehetőséget tartogat. A cég intenzíven fejlődik, nagyon nagy perspektívát nyújt minden fiatalnak, aki itt dolgozik.


– Nem érzek késztetést arra, hogy elmenjek. Nukleáris üzemanyaggal foglalkozom, azt csinálom, amit szeretek – fogalmaz.