Ahogy a Paks II. beruházás vonzza a szakembereket az ország minden tájáról, a ’80-as években, a Paksi Atomerőmű építése idején is hasonló volt a helyzet. Medgyesy Ferenc Kecskemétről érkezett Paksra 1983-ban, és primerköri gépészként ott volt a hármas, majd a négyes blokk üzembe helyezési munkáinál. – Az üzembe helyezés nagy tanítómester, hiszen lehetőségünk volt az utolsó csavarig megismerni a rendszer minden elemét – meséli. Mint mondja, nagy különbség az akkori és a jelenlegi beruházás között, hogy most a magyar szakemberek már a tervezésnél is aktívan közreműködnek, hiszen Paks I. üzemeltetése során komoly tapasztalatokra tettek szert. A négy évtizedes üzemeltetési tapasztalat lehetővé teszi, hogy kellő rálátással és szakértelemmel vizsgálják meg az orosz mérnökök terveit, így ellenőrizni tudják, hogy az átadott dokumentáció maradéktalanul eleget tesz-e a szigorú hazai és uniós szabályozásnak.

Ferenc két hónap híján harminc esztendőt töltött el a Paksi Atomerőműben különböző beosztásokban, és a vállalati lap szerkesztőgárdájának is tagja volt hosszú éveken át. Egyik cikksorozata könyv formában is megjelent: a Mindennapjaink része a nukleáris energia című kiadvány azzal a céllal született, hogy egy átlagember számára is közérthetővé tegye az atomenergiát. – A szívügyem volt, hogy műszaki témájú ismeretterjesztő cikkek is megjelenjenek a lapban. Úgy gondolom, hogy még egy atomerőmű működését is el lehet magyarázni bárkinek, aki aztán ennek az ismeretnek a birtokában a helyén tudja kezelni, ha hall valamit az atomenergia háza tájáról – meséli.

Medgyesy Ferenc a sportos témákkal is örömmel foglalkozott, olyannyira, hogy éveken keresztül a Tolna Megyei Népújság és a Népsport tudósítójaként is dolgozott. – Akkoriban élte a fénykorát a paksi ökölvívás – idézi fel –, de szép emlék, amikor 1992-ben Puskás Öcsi bácsival beszélgethettem. Emlékezetes maradt az is, amikor az olimpiai bajnokként Barcelonából hazaérkező Kovács Antit kaptam mikrofonvégre. A sport egyébként is nagy szerepet játszik minden napjaiban. Akárhol is fordult meg élete során, a labdarúgás hozzátartozott az életéhez.

Ez Pakson jó ideje a kispályás labdarúgó-bajnokságokat jelenti, de ott találjuk a nevét a gerjeni 3000-es tornákon és a majálisokon induló csapatok tagjai közt is. A másik nagy szerelem számára a fallabda, amit egyelőre Pakson nem, csak Tolnán van lehetősége játszani. – Ez egy igen gyors játék, amit ésszel (is) kell játszani. Egy óra alatt elfáraszt, ugyanakkor fel is tölt energiával – fogalmaz, hozzáfűzve, hogy mindig sikerül „beoltania” valakit a fallabda iránti lelkesedéssel fiatal kollégái közül. Mint vallja: sokat köszönhet a sportnak. Egyrészt az egészségét és kondícióját, másrészt úgy gondolja, a sport egyfajta szemléletet is ad, , ami által fejlődik a kitartás és a győzni akarás.

A szakember az elsők között csatlakozott a Paks II. Zrt. csapatához 2013-ban. – Így elmondhatom, hogy Magyarország összes atomerőművénél ott lehettem a kezdeteknél – feleli tréfásan arra a kérdésre, mi motiválta a váltást. 2017 óta vezeti a primerköri gépészeti osztályt, ahol sok fiatal veszi körbe, akik szavai szerint elkötelezettek az atomenergia, így a projekt iránt, és mind szakmailag, mind emberileg derekasan helytállnak. Ha pedig véget ér a munkahét, akkor Ferenc párjával a Börzsöny felé veszi az irányt, ahol egy rönkház várja őket. – A szívem csücske ez a ház, egy kézzel faragott remekmű, igazi családi fészek – meséli. A családot két lánya, párja két gyermeke és az öt unoka jelenti, akikkel nagyokat túráznak, sétálnak a hegyekben. – Imádjuk a helyet, a munkán kívüli életünk péntek estétől vasárnapig immár ott zajlik – árulja el.