Nyárádi Balázs, a Konvencionális Gépészeti Osztály szekunderköri főszakértője Hidasról jár
dolgozni társaságunkhoz 2013 márciusa óta. Feleségével, Viktóriával – akivel középiskolás koruk óta vannak együtt – négy gyermeket nevelnek: Kincsőt (11), Mendelt (10), Bertint (7) és Bíborkát (6). Korán eldöntötték, hogy több gyermeket szeretnének, és azt is, ha már Viktória szülei Hidason, egy nagy családi házban élnek, akkor inkább nem bajlódnának az építkezéssel, hanem hozzájuk költöznének. – A feleségem szokta is mondani: nem lenne négy gyermekünk, ha nem így alakítottuk volna ki a mindennapi életünket.

Az ő feladata az esti meseolvasás, illetve a vasalás is, amit, ha lehet, meccsnézéssel párosít. Úgy látja, manapság sajnos az a trend, ha valakinek gyereke születik, megszűnik, hogy önmagával és az egészségével törődjön. Ő gyerekkora óta mindig sportolt, mostanában például kempózik.

Ezt a csemeték miatt kezdte el, akiket elvitt egy edzésre, és ha már ott volt, maga is kipróbálta. Igaz, a lurkók már abbahagyták, de Balázs maradt. Szeretné megőrizni a vitalitását, hogy 60 éves korában is még szaladgálhasson a gyerekeivel. Modern világunk „okoseszközeinek oktalan használatát” igyekeznek keretek között tartani. Ez nem egyszerű. A gyerekek például csak a digitális oktatás miatt kaptak tavasszal kölcsöneszközöket. Elég „őrületes” volt számukra az első hullám idején az otthoni tanulás-tanítás és a home office, de Balázs nem az a panaszkodó típus, ellenkezőleg, nagyon pozitív személyiség. Azért a nehezebb pillanatok át-, illetve túléléséről is beszéltünk.

– Annyira természetesnek vesszük azt, amink van. Ezért én is sokszor elmondom magamnak, mikor ezért vagy azért mérgelődöm a gyerekek miatt, hogy legalább egészségesek! – fogalmaz.

Az interneten találkozott Paks II.-vel Tamás Attila, aki idén márciusban csatlakozott vezető tartószerkezeti szakértőként az Építészeti és Telephelyvizsgálati Osztály kollektívájához. A százhalombattai apuka és felesége, Johanna három fiú és egy hercegnő büszke szülei: Vince 15, Benedek 13, Fülöp 11, Boglárka pedig 8 éves. Emlékei szerint a lakodalmon feltett „hány csemetét szeretnétek?” kérdésre Attila 3-4-gyel, Johanna pedig 4-5-tel felelt. Ahogy tréfásan fogalmaz, most létszámstop van náluk. A családi napirend – érthetően – náluk is sűrű, az iskola, a különórák és sportprogramok, az otthoni tanulás sok logisztikát igényel.

De az egyik fő üzenet most náluk, hogy tanulni kell. Attila és Johanna is katolikus családból származik, és olyan sok példakép van előttük, hogy ezt az értékrendet is szeretnék átadni a gyerekeknek.

A gyermeknevelés feladatai inkább Johanna vállát nyomják, ő figyel jobban oda, hogy minden rendben legyen, ő van a frontvonalban, a szabályokat ugyanakkor együtt alakítják. A digitális eszközök használatának ők is igyekeznek határt szabni, hiszen nem lehet, hogy korlátlanul tegyünk bármit is, tűnjön az bármennyire jó dolognak. Noha most már a fiúk is egyre inkább bevonhatók a háztartási munkákba és segítenek szüleiknek, azért ebben a kérdésben a kislány jár az élen. Szerencsés a család, mert él mindegyik nagyszülő, és szívesen is töltik idejüket az unokákkal. Ilyenkor módjával ugyan, de a szülőknek is jut idejük egymásra.

Attila fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a gyermekek nemcsak feladatot, hanem célt és értelmet is adnak az életnek. Örömöt nyújtanak számukra is a gyerekek tanulmányi sikerei vagy épp egyegy zenei előadásuk.

Dr. Németh András 2007 óta dolgozik az energetikai szektorban, társaságunkhoz, a Nemzetközi Jogi Osztály élére 2017 októberében került. Ő a „legnagyobb családos” cégünknél, ugyanis nejével, Borival hét csemetéjük született az elmúlt 12 és fél esztendőben: Sári (12 és fél), Luca (11), Lili (9), Flóra (7), Janka (4), Máté (2), Levente (féléves).

– És ahonnan az általános iskolások nagy örömére csak 23 másodperc a gyalogút a suliba – teszi hozzá vidáman. Hasonlóan jó humorral válaszol a „terveztek-e még nyolcadik babát?” kérdésre is. – Már most is küzdök a családot egy gépjárműbe beszorítani kihívással. Jelenleg egy nyolcszemélyes kisbuszunk van, a jogosítványom 9 főig jogosít fel a vezetésre, és újabb kategóriát nem tervezek megszerezni – felel.

A nagylányok már mosnak magukra és a mosogatógép be/kipakolásában is segítenek alkalmanként, viszont – némileg meglepő módon – a legkisebb öcsi gondozásában, felügyeletében a középsők szorgoskodnak leginkább. Andrásék hálásak, mert az aktív nagyszülők náluk is sokat segítenek a családi logisztikában.

A házaspár tudatosan igyekszik időt szakítani egymásra. Korábban elhatározták és ideig-óráig
sikeresen tartották, hogy minden hónap egy hétvégéjén kettesben vidékre mennek színházba. Egy ideje ezt igyekeznek közös vacsorákkal helyettesíteni. A kérdésre, hogy mikor volt a legutóbbi átaludt éjszakájuk, azonnal rávágja: – Épp tegnap este. Bár többen ébredtünk az ágyban, mint ahányan lefeküdtünk!

Andrástól megtudom azt is, hogy általában erősen meglepődnek, amikor megtudják, hogy hét
gyermek édesapja. Ilyenkor jólesik neki, ha ezt konstatálják: „Nem is látszik rajtad!” Sok mindent végig kell gondolni ennyi lurkó esetén a jövőt illetően is, és ugyan még nem holnap lesz, de már most látja lelki szemei előtt azt a kihívást, amikor minden gyermeke plusz egy fővel érkezik a karácsonyi vacsorára.