Kivételesen nem kerékpáron érkezik Várszegi Eszter a Paks II. budapesti irodaházába, a beszélgetés apropójául szolgáló közös kávészünetre. Amikor Kőszegen és Pakson élt, mindig kerékpárral közlekedett, és most, tekintettel a vírushelyzetre, visszatért a „régi szerelemhez”, biciklire cserélte a BKV-t. Van egy újabb szerelem is, ez pedig a futás, aminek kapcsán nevetve cáfolja iménti, kávézási szokásai kapcsán tett kijelentését, elismerve, hogy a futás már-már függőség, igyekszik heti három-négy alkalommal időt szánni rá. Az általánosan használtnak nem mondható addiktív kifejezés talán épp egyik szakdolgozata témájához vezet vissza. Eszter Szombathelyen, az egykori Berzsenyi Dániel Főiskolán tanult, és egyik diplomamunkáját a börtönviseltek reszocializációjáról írta. A másikat az olvasásra nevelésről. Kommunikációt és andragógiát tanult, később elvégzett egy posztgraduális képzést HR területen, ami – a média világában és jogi, igazgatási területen szerzett tapasztalatait követően – mára hivatásává vált. A megszerzett tudás alkalmazására a Paks II. Zrt.-nél nyílt lehetősége, amelynek Humán Erőforrás Fejlesztési és Képzési Osztályán vezető HR-szakértőként dolgozik.

– Szeretek emberekkel foglalkozni, érdekel ez a terület, szeretem azt is, hogy van jogi aspektusa, ami közel áll hozzám. Kiváló csapatban, nagyon jó vezetés alatt dolgozunk, bizalmas a légkör az osztályon belül, mindent meg tudunk beszélni egymással. Tehetséges kollégáim vannak, akik szívüket-lelküket beleteszik a munkába. Mindenki fejlődésre törekszik, ez egy nagyon szerencsés egymásra találás – mondja munkájáról, amire maga sem 8-tól 4-ig tartó kötelességként tekint. – Sok és sokrétű feladatunk van, amit nagy lelkesedéssel végzünk. Vannak sikerélményeink, vannak bizonyos folyamatok, amiket a csapatunkkal volt lehetőségünk az első lépésektől kialakítani – fűzi tovább gondolatait. A szakmai fejlődés fontos, de számára mindig a környezet, az emberi tényező a meghatározó – teszi hozzá.

Eszter útja nem vezetett egyenesen a Paks II. projekthez, életében volt néhány csavar. Kőszegen nőtt fel, de Pakson lakott, amikor 2008-ban rátalált a szerelem egy Budapesten élő paksi fiú, Tóth Gábor személyében, akivel négy év távkapcsolat után immár, mint férj és feleség a fővárosban élnek. 

Paksra 2006 februárjában került: a Fortuna, ma PaksFM rádiónál töltötte szakmai gyakorlatát, majd amikor kézhez vette diplomáját, visszatért oda. A rádiózás fontos állomása volt életének. Jól érezte magát műsorvezetőként is, de még inkább zenei szerkesztőként. A zene mindig fontos volt számára. – A szüleim mindent hallgattak, Korda Györgytől Jimi Hendrixig. Az előbbit persze anyukám, az utóbbit apukám kedvéért – teszi hozzá melegséggel a hangjában. Ő maga hétéves korától kilenc éven át zongorázott, és még az is felmerült, hogy zenei pályára megy. Az iskolai énekkarba azonban nem vették fel, így még számára is hihetetlen, hogy közel négy éve a Kelenföldi Református Egyházközség kórusában énekel, ahova akkor hívták férjével együtt, amikor mindketten konfirmáltak. Gabennel – ahogyan a család és a barátok nevezik – igazi szövetségben élnek. 

Férje ipari termék- és formatervezőként végzett, s egy mérnöki tervezőirodánál dolgozik, mellette grafikusként is vállal feladatokat és az NB II.-ben kosárlabdázik. 

2017-től aktív tagjai a Kelenföldi Református Egyházközségnek. Rendszeresen vállalnak szolgálatot, például a konyhait a konfirmandusok táborában. Esztert pedig – ahogy fogalmaz – 2019-ben találta meg a lehetőség, hogy közreműködjön gyermek-istentiszteleten. Most már önállóan is tart alkalmakat, ugyanolyan odaadással, felelősségteljesen, mint minden másban az életében.