Több mint húsz évet élt Kijevben, tizenhét éven át vezette az ERBE Zrt. ottani kirendeltségét Aranyos István. A Minőségügyi és Minőségfelügyeleti Osztály vezető minőségfelügyeleti szakértője az alsó tagozatot az akkor még létező gyapai általános iskolában végezte, szűk egy évtizeddel később pedig már Kijevben tanult, amihez alapot az orosz nyelv szeretete, motivációt a repülés iránti érdeklődés adott. Így történt, hogy – miként fogalmazott – az édesanyja szoknyája mellől egyenesen egy másik országban találta magát, mégpedig egy olyanban, ahol az itthoninál sokkal zordabb körülmények fogadták.

Aranyos István

Az egyetem nagy kaland volt, az ott töltött évek segítették megismerni önmagát, túlélésre, maximális önállóságra tanították, a kijevi munka pedig kiteljesedést hozott számára. Képtelenség volna felsorolni a szakmai eredményeket, kezdve attól, hogy az általa menedzselt képviseleti szerződés keretében magyar cég cserélte ki kilenc ukrán blokkon az átrakógépet egészen odáig, hogy az ERBE elnyert egy profiljába vágó tendert az ukrán villamosenergia-hálózat fejlesztési projektjében.

A Paks II.-nél végzett munkája során a társadalmi kapcsolatokból adódó ismereteit is hasznosítani tudja a szakmai tapasztalatok mellett. Ennek hála, könnyebb megtalálnia a közös hangot az orosz partnerekkel, érzi azok rezdüléseit, s, ha a sors úgy hozza, hogy ő fordít a tárgyalópartnerek között, ezeket is tolmácsolja. – Teljesen más a kultúra, más a munkamorál, de azt is érdemes tudni a szláv népekről, hogy nem felejtik el azokat, akik a bajban velük osztoztak – fogalmazott. 

Tihanyi Tamás

Tihanyi Tamás ugyanazon az egyetemen végzett, mint István, de ott nem, csak a Paks II. projektben találkoztak. A Létesítési Osztály szakterület vezetője a Somogy megyei Berzencéről került Pécsre középiskolába, ahol a külföldi ösztöndíjat az egyetemi felvételire való gyakorlásként pályázta meg. Esze ágában sem volt külföldön dolgozni, különösen nem az első tapasztalatok nyomán. – Hatalmas különbség volt a hazai és ottani viszonyok között, egyetemi éveim alatt szereztem erre vonatkozó tapasztalatokat – árulta el. Néhány évvel később mégis munkát vállalt Tengizben, és kisebb megszakításokkal harminc évig dolgozott Kazahsztánban különböző izgalmas olajipari projektekben a magyar mellett angol, amerikai, kanadai, kínai cégek munkatársaként. – Más emberek, más környezet – sűríti néhány szóba a tapasztalatokat. A részletekre térve elmondta, hogy az itthonihoz mérhető fejlett műszaki kultúra és a képzett szakemberek ottani hiánya szükségszerűvé tette a kreativitást, ösztönözte az újszerű megoldások alkalmazását. Erős hatást gyakorolt rá mások mellett az amerikai munkastílus nyitottsága, rugalmassága. 

A külföldi létet nem volt nehéz megszoknia Tamásnak, mert az első munkára egy hatezer fős magyar „táborba” érkezett, ahol egyebek mellett közösségi programok várták, és ahol még a magyarországi hírekről sem kellett lemondani a Magyar Rádió Tengizben kihelyezett stúdiója jóvoltából. Nem érezte úgy, hogy a kint töltött idő miatt a húszas évei kárba mentek volna. És ha a nemzetközi környezetben szerzett tapasztalatok egy részére idehaza nincs is igazán szüksége, azok sem vesznek el, igyekszik tizenhárom esztendős ikergyermekeinek átadni azokat.

Kiss Zoltán

A szatmári kisvárosban, Csengeren született Kiss Zoltán is az egyetemi felvételire való felkészülés gyanánt pályázott meg külföldi ösztöndíjat. A főpróba jól sikerült, ennek eredményeként a Moszkvai Energetikai Egyetemen szerzett mérnök–fizikus diplomát. A Paks II. Zrt. engedélyezési és nukleáris biztonsági osztályvezetője középiskolásként még vajmi keveset tudott az atomenergiáról, az, hogy erre adta a fejét – szavai szerint – olyan volt, mint amikor egy óvodás űrhajósnak készül. Az egyetem után hazajött és nukleáris tervezőként dolgozott, illetve képezte magát, majd elszegődött a Vegyépszer „színeiben” a világ akkori második legnagyobb beruházásához és ott a karacsaganaki projekt igazgatója lett. Az orenburgi gázmező Kazahsztánhoz kerülő területének kiaknázásához szükséges infrastruktúra, jelesül egy 4×40 megawattos gázturbinás erőmű építését irányította. Külföldön végzett munkái közül kiemelkedik még egy három évig tartó bakui feladat: a CÉH Zrt. helyi tervezőirodájának az igazgatója és a projektmenedzsment vezetője volt, cégük egy 100 ezer négyzetméteres kórházat tervezett. A nemzetközi tapasztalat Kiss Zoltán szerint nagyon hasznos. Az orosz, illetve ázsiai emberek számára nagyon fontosak a személyes kapcsolatok, s ha valaki erre nyitott, az már félsiker. A partnerekkel ápolt személyes, jó kapcsolat – főleg most ebben a nehezen érthető világban – előre viszi a projektet, vélekedik.

– Sokan végeztünk ezen az egyetemen, s tanultuk meg az atomerőművek tervezésével, üzemeltetésével kapcsolatban ismereteket. Amikor nem volt atomerőmű-építés, más feladatot kerestünk, de, amikor van, természetes, hogy itt a helyünk – összegezte. Hozzátette: nagy cégeknél szép feladatai voltak, de egy új atomerőművet építeni, az mindent visz.