Feljebb
Bejelentkezés
HU | EN

MVM Paks II. Zrt.

MVM Paks II. Zrt.

Skip Navigation LinksMVM Paks II. Zrt. » MVM Paks II. Zrt. » Atomenergia » Környezettudatosság

Skip Navigation LinksKörnyezettudatosság

 
 
Az atomenergia környezetkímélő felhasználása
 
A környezettudatos életmód egyre hangsúlyosabb szerepet kap a modern kori emberi tevékenységek során. Környezeti értékeink megőrzése és a technológiai fejlődés hosszú távú fenntarthatósága ösztönös emberi igény, azonban a tudatos felelősségvállalás és elkötelezettség a környezetvédelem ügye mellett viszonylag újkeletű viselkedésforma.
 
Az ipari és mezőgazdasági fejlődés rohamos üteme miatt már az ipari forradalom kezdetén megjelent a környezetszennyezés (elég csak a londoni Temzére gondolni, amelynek gazdag élővilágát a 19. század közepétől közel egy évszázadra kipusztította az ipari méreteket öltött szennyezés), majd az annak hatásait csökkenteni hivatott környezetvédelem is.
A környezettudatos szemlélet tettekben mutatkozik meg leginkább, ilyenkor az egyéni, vagy közösségi szintű döntések meghozatalakor, adott esetben lokális és regionális hatású cselekedetek végrehajtása során mérlegre kerülnek a környezeti hatások és szempontok is. Jó példa lehet erre a hulladékgazdálkodás területén a szelektív hulladékgyűjtés, az energia-takarékosság területén pedig a lakóházak hőszigetelésének korszerűsítése.
 
Hagyományos erőművek
 
Az energiatermeléssel kapcsolatban is jogosan merül fel a kérdés: a villamos energia előállításának vajon milyen környezeti következményei lehetnek? Nos, a villamos energiát leginkább szén-, gázolaj-, vagy földgáztüzelésű erőművekben állítják elő. Ezeket összefoglaló néven fosszilis energiahordozóknak nevezzük: ezek az anyagok évmilliók során szárazföldi növényi maradványokból, valamint az őstengerek mélyére süllyedt élőlények szerves maradványaiból keletkeztek.
Így a lakóépületekben, otthonokban elérhető villamos energia, amelyet fűtésre, világításra vagy akár elektromos meghajtású autó akkumulátorainak újratöltésére használhatunk, csupán látszólag „zöld” energia. A fosszilis energiahordozók nem újulnak meg, keletkezésükhöz több millió év kellett, míg elhasználásuk rohamléptekben fokozódik. Ez azt is jelenti, hogy a fosszilis, nem megújuló energiaforrások használata már aránylag rövid távon sem fenntartható. Az energia előállítása során a fosszilis fűtőanyagokból olyan káros anyagok keletkeznek, melyek többek között a Föld légkörének felmelegedéséért (pl. szén-dioxid) és a savas esők kialakulásáért (pl. kén-dioxid, kén-trioxid) felelősek.
 
Alternatív energiaforrások
 
Léteznek alternatív megoldások, de például a nap- és a szélenergia legnagyobb hátránya az, hogy a rendelkezésre állásuk bizonytalansága miatt egy ország energia ellátását nem lehet azokra alapozni: villamos energiára éjszaka és szélcsendben is szükség van. Arról nem is beszélve, hogy a napelemek és az akkumulátorok előállítása a környezetet jelentős mértékben szennyező és kizsákmányoló technológia – többek közt a ritka nehézfémek bányászata, illetve a nagy mennyiségű előállítási és felhasználás utáni veszélyes hulladék keletkezése miatt.
Nehéz dolgunk van tehát akkor, ha az energiafelhasználásunk során is környezettudatosan szeretnénk cselekedni. A villamos energia atomerőműben történő előállítása a környezetterhelés szempontjából kiegyensúlyozott technológia, így a hagyományos módszerekkel ellentétben jóval környezetkímélőbb módszer.
 
Az atomenergia
 
Az atomerőművek működése során gondoskodni kell a megfelelő környezetkímélő hűtési megoldásról illetve a felmelegedett hűtőközeg hőmérsékletének csökkentéséről. Világviszonylatban a frissvíz felhasználás és a hűtőtornyos megoldás a két legelterjedtebb műszaki megoldás. Esetünkben a hűtést a Dunából kivett és oda visszavezetett víz biztosítja. A befogadó közeg állapotának és élővilágának változatlan formában történő megőrzése érdekében a hőkibocsátásra külön jogszabályban (15/2001. (VI. 6.) KöM rendelet) rögzített határérték került megállapításra, amelyet a környezeti hatásvizsgálaton valamint az azt megalapozó terjedésvizsgálatokon alapuló tervezés garantál. Ezen jogszabálynak megfelelően a kibocsátásra kerülő és a befogadó víz hőmérséklete közötti különbség 11 °C-nál, illetve +4 °C alatti befogadó víz hőmérséklet esetén 14 °C-nál nem lehet nagyobb, illetve a kibocsátási ponttól folyásirányban számított 500 m-en lévő szelvény bármely pontján a befogadó víz hőmérséklete nem haladhatja meg a 30 °C-ot.
 
Az atomenergia termelése során légszennyezésről nem beszélhetünk, fajlagosan nagyon kis mennyiségű egyéb szennyező anyag keletkezik, amit azonban biztonságos tárolókban helyezünk el. A keletkező másodlagos nyersanyagok és tovább nem hasznosítható anyagok kezelésére nemzeti társaság alakult (a 100%-ban állami tulajdonú Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság – RHK Kft.), így az atomenergiát használó európai és egyéb országokhoz hasonlóan Magyarország is gondoskodik az atomenergia környezeti hatásainak maradéktalan kezeléséről. Az atomerőművek klímavédelemben betöltött szerepe is jelentős, hiszen üvegházhatást okozó gázok keletkezése nélkül termelik a villamos energiát. Ennek köszönhetően nem járulnak hozzá az éghajlat változás hatásaként jelentkező szélsőséges klimatikus viszonyok kialakulásához, amely az elkövetkezendő évtizedekben komoly alkalmazkodásra kényszerítheti a Föld élővilágát. Sőt, a környezetszennyező szén-, gázolaj- vagy gáztüzelésű erőművek kiváltásával kifejezetten csökkentik! Nemzeti érdekünk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, ezt az EU is előírja tagállamainak.
 
Az atomenergia felhasználása során is keletkeznek tovább már nem hasznosítható anyagok, ezek kezeléséről gondoskodni kell. Magyarországon a korábban említett RHK Kft. foglalkozik az atomerőmű hulladékainak a legmodernebb követelményeknek megfelelő kezelésével. A radioaktív hulladékok elhelyezése mindenben megfelel a hazai és nemzetközi törvényi szabályozásnak, illetve  elvárásoknak. Erről bővebben a www.rhk.hu weboldalon olvashat.
 
Az atomenergia jövője
 
Az atomenergia felhasználásának jövőképét igen összetett szempontrendszer alapján ítélhetjük meg. Ha – a már most is mutatkozó jelek alapján – elfogadjuk, hogy az emberiség egy energiaválság kezdeti időszakát éli meg éppen, sürgősen ki kell találnunk, hogy mivel helyettesítjük azokat az energiahordozókat, amelyeket alig néhány száz év alatt elhasználtunk. Az atomenergia része kell, hogy legyen egy átfogó energiarendszernek, amely az emberi tevékenységet összehangolja a fenntartható környezettel. Mivel a jelenleg üzemelő reaktorok üzemanyaga, az urán, szintén véges mennyiségben áll rendelkezésre, az új technológiák képesek lesznek a jelenleg kiégett üzemanyagként tárolt kimerült fűtőelemeket hasznosítani, és az urán mellett üzemanyagként használjuk majd a tóriumot is, amely anyag viszont hatalmas készletekben áll rendelkezésre Földünkön. A világ energiaéhségére költséghatékony, ám csupán átmeneti megoldást kínál az energiatakarékosság: egy idő után a takarékossági intézkedések tőkeigénye meghaladja az energiatermelés költségeit, így gazdasági szempontból hatástalanná válik.
 
A jövő tehát mindenképpen az energiatermelés hatékonyságának növelése, valamint az új technológiák kifejlesztése (a biztonsági berendezések tökéletesítése, valamint a fűtőanyag-felhasználás hatékonyabbá tétele) és használatba vétele felé mutatnak. Ilyen technológia a fúziós energia felhasználása is, amikor az atomok hasadása helyett azok egyesülése szolgáltatja az energiát. A fúzió tudományos szempontból megvalósítható, azonban a gyakorlatban még sok problémát kell megoldani, mielőtt munkára fogjuk a fúzió erejét. A nemzetközi TOKAMAK (a szó az orosz „toroidalnaja kamera v magnyitnih katuskah” kifejezésből származik, aminek magyar megfelelője „tóruszkamra mágneses tekercselésben”) reaktorkísérletek eredményei azt mutatják, hogy a jövőben gazdaságos energiaforrásként használhatjuk a fúziós reaktorokat. További technológiai megoldást jelenthetnek a hibrid (fúziós és hasadási) reaktorok, ahol a fúzió során keletkező neutronok szolgáltatják a maghasadáshoz szükséges neutronmennyiséget. Ugyancsak születőben lévő technológiai megoldás az elektromos szaporítás, amelynek az a lényege, hogy egy gyorsító segítségével inaktív anyagot bombázunk elemi részecskékkel, így az hasadóanyaggá alakul, ami felhasználható atomreaktorok üzemanyagaként. Az új generációs kémiai műveletek alkalmazásával a jövőben nem csupán az urán és a plutónium lesz elválasztható az energiatermelési végtermékekből, hanem képesek leszünk a többi hosszú élettartamú izotóp elválasztására is. Ezzel a hulladékok mennyiségét tudjuk majd drasztikusan csökkenteni és a hulladéktárolók helyigénye is csökken.
 
Összefoglalva: az atomenergiának fontos szerepet kell játszania az energiamixben, azonban továbbra is szigorú ellenőrzés alatt kell tartani. A nemzetközi szervezetek felügyeleti tevékenységén keresztül és a nemzeti struktúra segítségével szabályozni kell a biztonsági előírásokat, a hulladékkezelés kérdéseit, valamint a teljes fűtőelem-ciklust. Ha ezeket sikeresen valósítjuk meg, akkor az atomenergia fenntartható módon illeszthető a jövőnkbe és energiaigényünk kielégítésére kiaknázhatjuk a benne rejlő összes lehetőséget.