Feljebb
Bejelentkezés
HU | EN

MVM Paks II. Zrt.

MVM Paks II. Zrt.

Skip Navigation LinksMVM Paks II. Zrt. » MVM Paks II. Zrt. » Atomenergia » Atomenergetikai alapismeretek

Skip Navigation LinksAtomenergetikai alapismeretek

 
1.     Az atomenergia általános története
Az atommagban tárolt energia hasznosításának lehetősége a 20. század legjelentősebb tudományos felfedezései közé tartozik. Albert Einstein híres relativitáselméletének megfelelően az anyag építőelemeiben hatalmas energia potenciál rejtőzik.
Az ionizáló sugárzás felfedezése Wilhelm Conrad Röntgen nevéhez fűződik, aki 1895-ben az otthoni laboratóriumában elvégzett kísérlet alkalmával fedezett fel egy rendkívül nagy áthatolóképességű sugárzást. Röntgen ezért a felfedezéséért megkapta a legelső fizikai Nobel-díjat. A radioaktivitást 1896-ban Henri Becquerel felfedezte fel véletlenül úgy, hogy elfeketedtek azok a röntgenezésnél használt fotografikus lemezek, amiket uránérc mellett tárolt.
Ernest Rutherford 1902-ben Frederick Soddy-val közösen megfogalmazta a radioaktív bomlás elméletét, 1910-ben pedig kísérletek alapján kikövetkeztette az atommag, majd 1918-ban a proton létezését.
Sir James Chadwick angol fizikus 1932-ben fedezte fel az atommag másik, addig ismeretlen alkotó részecskéjét, a neutront. A felfedezés nagy jelentőséggel bír, hiszen a neutron semleges töltésének köszönhetően képes áthatolni az atomok negatív töltésű elektronfelhőjén, illetve behatolni a pozitív töltésű protonokból álló atommagba.
1939-ben Otto Hahn, Fritz Strassmann és Lise Meitner urán atommagok neutronokkal történő besugárzása során felfedezte az addig ismeretlen reakciót, a maghasadást. A maghasadás során az urán nagy tömegű atommagja jelentős mértékű energia felszabadulás kíséretében két közepes méretű atommagra és további neutronokra hasadt szét, megteremtve ezzel a láncreakció lehetőségét. Az energia legnagyobb része a szétrepülő hasadványok mozgási energiája, vagyis hő formájában szabadul fel.
Az atomenergia kutatása és felhasználása a második világháború kitörésének következtében hadiipari célok megvalósítására irányult. 1942. december 2-án az olasz Enrico Fermi vezetésével (Szilárd Leó támogatásával) a chicagói egyetem stadionjának lelátója alatt a világon elsőként sikerült szabályozott láncreakciót elindítani (ez volt az atommáglya), egyelőre fegyvergyártás céljából.
A békés célú atomenergia hasznosítását a legtöbben csupán 1953. december 8-tól eredeztetik, ekkor hangzott ugyanis el Eisenhower amerikai elnök „Atomok a békéért” című beszéde, amelyben javasolja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség megalapítását, melynek fő feladata megadni a nukleáris energia békés célú felhasználásának lehetőségét az emberiség számára (villamosenergia-termelés, orvostudomány, mezőgazdaság). 
További információk: atomeromu.hu
 
2. Az atomenergia hasznosításának működési elve
A hőerőművekben hőt termelnek, amelyet mozgási energiává alakítanak, amelyből pedig villamos energiát állítanak elő. A hagyományos típusok mellett az atomerőmű is a hőerőművek közé tartozik.
 
2.1. Fosszilis hőerőművek
A hagyományos hőerőművek kazánjaiban az úgynevezett fosszilis tüzelőanyag (pl. szén, kőolaj, földgáz) elégetésével annak kémiai kötési energiáját hasznosítják (1. ábra), ami üvegházhatású gázok, köztük jelentős mennyiségű szén-dioxid kibocsátásával jár. A felszabadult hővel jellemzően vizet melegítenek, illetve párologtatnak el. Az így keletkező magas hőmérsékletű, nagynyomású vízgőz hajtja a turbinát. Ezután a fáradt gőzt a turbina alatti kondenzátorba vezetett hűtőközeggel lecsapatják vízzé, majd visszavezetik a kazánba.
 
1. ábra – A hagyományos (fosszilis) erőmű elvi működése
Kép megtekintése nagyobb méretben
(Forrás: wikipedia.org
)
A turbina tengelyére generátort kapcsolnak, amely a mozgási energiát villamos energiává alakítja. A generátorban termelt villamos energiát a transzformátorral nagyobb feszültségszintre transzformálják, és a villamosenergia-rendszerbe vezetik.
 
2.2. Atomerőművek
 
Az atomerőművek alapvetően annyiban különböznek a hagyományos hőerőművektől, hogy a reaktorban az üzemanyag atommagját összetartó kötési energiát  (lásd: A maghasadás és a láncreakció) hasznosítják a hőtermelés céljából. Ez a folyamat nem jár üvegházhatású gázok kibocsátásával. A munkaközeg általában itt is vízgőz. A reaktorban megtermelt hő az atomerőmű típusától függően hevítheti a vizet közvetve, valamint közvetlenül, mint pl. a forralóvizes típusoknál (BWR – Boiling Water Reactor), ahol a turbinát hajtó vízgőz a reaktor hűtővizének elforralásával közvetlenül áll elő.
A legelterjedtebb azonban a nyomottvizes típus (PWR – Pressurised Water Reactor), ezek közé tartozik a hazánkban jelenleg üzemelő négy paksi blokk, valamint a létesítendő új blokkok is. A nyomottvizes reaktorok esetében a turbinát hajtó vízgőzt úgynevezett gőzfejlesztő berendezésekben állítják elő (2. ábra). A gőzfejlesztőt a reaktorban felmelegített víz fűti, amely azért nem forr fel, mert nagy nyomás alatt tartják. A reaktor hasadóanyagot tartalmazó, aktív zónájával érintkező víz tehát egy zárt hurokban kering (primerkör), csupán hőjét adja át a turbinát hajtó ún. szekunderköri hűtőközegnek.


 2. ábra – Nyomottvizes atomerőmű elvi működése
Kép megtekintése nagyobb méretben
(Forrás: 45nuclearplants.com
)
További információk: atomeromu.hu
 
2.3. A maghasadás, a láncreakció és az aktív zóna
 
Az atomreaktorban a víz hevítése a nukleáris láncreakcióból kinyert energiával történik. A nukleáris szó az atommagra utal, a nucleus latinul magot jelent. Az atommagok protonokból és neutronokból állnak.
A proton pozitív, a neutron pedig semleges töltésű (töltéssel nem rendelkező) elemi részecske. Vannak olyan atommagok (jellemzően az olyan nagyobb atomok, mint az uráné), amelyek egy arra repülő szabad neutronnal ütközve könnyen instabillá válhatnak és szétszakadhatnak két hasadványra, miközben hatalmas energia szabadul fel. (3. ábra) A nagy sebességgel szétrepülő hasadványok mozgási energiája ütközések során az üzemanyag többi részecskéjének is átadódik, ami makroszkopikus szinten hőként jelenik meg, ezt a hőt szállítja el a hűtőközeg.
3.abra.png
3. ábra – A maghasadás
(Forrás: reak.bme.hu)
Ez a maghasadás, melynek során kb. 2-3 újabb neutron is elszabadul, és nagy sebességgel szétrepül. Ezek az ún. gyors neutronok megfelelő sebességre lelassítva lassú neutronokká válnak, amelyek újabb urán atommagokkal találkozhatnak, ezzel újabb hasadásokat váltva ki. Ez a láncreakció (4. ábra), amely a neutronok lassítása nélkül nem igazán megy végbe.
4. ábra – A szabályozott nukleáris láncreakció
(Forrás: npp.hu)
 
Lassítás az ún. moderátorral (lassító közeg) történik, melynek szerepét általában ugyanaz a víz tölti be, amelyet a reaktorban felszabaduló hő elvonásának céljából használnak. A víz tehát kettős szerepű: a reaktor hűtőközege és a neutronok moderátora.
A reaktor aktív zónájában a hasadóanyagot tartalmazó üzemanyagon és a moderátoron kívül a neutronok elnyelésére alkalmas anyagokat is alkalmazni kell, hogy a nukleáris láncreakció szabályozott körülmények között maradhasson. Ilyen anyag pl. a bór, melyet bórsav formájában a vízbe keverve, vagy bóracél szabályozó-rudak formájában a reaktorba engedve alkalmaznak. (5. ábra)
 
 
 
5. ábra – Az atomreaktor
(Forrás: atomeromu.hu) 
Az aktív zónában a hasadóanyag üzemanyag-kazettákba (6. ábra) rendezve található. A kazetták pedig üzemanyagpálcákból épülnek fel. Ezek cirkónium cső burkolatok, amelyekben maga a hengeres UO2 kerámia pasztilla van. A kazettákon keresztül, az üzemanyagpálcák között áramlik át a hűtővíz, amelyet a pálcák, mint fűtőszálak melegítenek. A kampány végén az üzemanyag-kazetták egy részét eltávolítják. A bent maradó kazettákat új pozíciókba helyezik át és friss kazettákat is elhelyeznek a zónában. Az eltávolított kiégett kazettákat, amelyek a további üzemelésre már nem képesek, a reaktortartály melletti pihentető medencébe helyezik. Itt még éveket töltenek, míg a legaktívabb és legnagyobb hőt termelő izotópok elbomlanak bennük.
Különböző típusú üzemanyag-kazetták.jpg
6. ábra – Különböző típusú üzemanyag-kazetták
(Forrás: tvel2012.ru/en
)
A reaktorok legelterjedtebb hasadóanyaga az urán. A természetben előforduló urán gyakorlatilag két izotópból áll: ezek az urán-235 és az urán-238. Mindkét izotóp atommagja 92 db protonból áll, az urán-238 emellett 146 db, az urán-235 pedig 143 db neutront tartalmaz. A jelenleg villamos energiatermelés céljából alkalmazott termikus atomreaktorokban a hasadásra az urán-235 hasznosítható. Ez azonban a természetes uránnak kevesebb, mint 1%-át teszi ki, a maradék 99% urán-238, ezért a reaktorban használható üzemanyag előállításához az uránban a 235-ös izotópot dúsítani kell.
(7. ábra)

7. ábra – Az urán különböző izotópjainak részaránya a dúsítás előtt és után
(Forrás: wikipedia.org)
Az akár 5%-os urán-235 tartalomig dúsított uránt jellemzően urán-dioxid (UO2) formájában tablettákba rendezik. A tablettákat fémburkolatú pálcákba helyezik, amelyeket kazettákba rendeznek. Ezekből az üzemanyag kazettákból áll a reaktor aktív zónája.
További információk: atomeromu.hu  
 
3. Atomenergetikai fogalomtár
 
 
(Vinnay István összeállítása alapján)
 
Az alábbi összeállítás az atomenergetikában, illetve a róla szóló hírekben leggyakrabban szereplő szakkifejezéseket kívánja meghatározni.
 
 
Aktív zóna: A reaktornak az a térfogata, melyben az üzemanyag található és a láncreakció végbemegy.
Alfa-sugárzás: Igen rövid hatótávolságú (levegőben néhány cm-ig eljutó), erősen ionizáló sugárzás. Tulajdonképpen nagy sebességgel repülő hélium atommagok árama.
Atomerőmű: Egy vagy több atomreaktor segítségével villamos energiát termelő üzem. Egyes atomerőművek az áram mellett hőenergiát is termelnek és értékesítenek (pl. házak fűtésére vagy ipari üzemek hőellátására).
Átrakógép: Nagy pontosságú, számítógéppel vezérelt berendezés, amellyel az üzemanyag-kazettákat kézi érintés nélkül lehet mozgatni egyik helyről a másikra.
Becquerel, Bq (ejtsd bekerel): A radioaktív anyag aktivitását a benne másodpercenként elbomló atomok számával mérjük. Ennek egysége a becquerel. Egy Bq az aktivitása annak az anyagmennyiségnek, amelyben másodpercenként egy bomlás zajlik le.
Béta-bomlás: Egyes atommagfajták olyan átalakulása, amelynek során a magban egy neutron protonná, vagy egy proton neutronná alakul, egyidejűleg egy elektron vagy pozitron (az elektronnal azonos tömegű, de pozitív töltésű részecske) keletkezik, amely nagy sebességgel kilép. Előbbit negatív béta-bomlásnak, az utóbbit pozitív béta-bomlásnak nevezzük. Egy anyagban lezajló ilyen bomlások sorozatából jön létre a béta-sugárzás. A béta-bomlás azoknak a magoknak a tipikus bomlásformája, amelyekben neutron- vagy proton többlet van. A hasadási termékek épp ilyenek, ezért bétabomlók. Innen ered a kiégett (elhasznált) fűtőelemek igen erős sugárzása.
Béta-sugárzás: Elég rövid (de az alfa-sugárzásénál nagyobb) hatótávolságú sugárzás, nagy sebességgel repülő elektronokból áll. A magok béta-bomlásának eredménye.
Blokk szimulátor: Számítógép által vezérelt eszköz, amelyet az atomerőművi blokk időbeli viselkedésének szimulálására használnak. A kezelőszemélyzet kiképzésében és továbbképzésében igen fontos szerepe van.
Dúsítás: Az a bonyolult és energiaigényes folyamat, amelyben a természetes uránban igen kis hányadban (0,7 %) jelen lévő 235-ös tömegszámú uránizotóp részarányát megnöveljük. A legtöbb reaktortípus csak dúsított uránnal tud működni.
Egésztest-számláló: Az emberi test által kibocsátott összes gamma- és röntgensugárzás mérésére szolgáló, a környezeti természetes sugárzással szemben jól árnyékolt sugárzásérzékelő eszköz. A testbe kerülő sugárzó anyagok észlelésére használják. Az atomerőműben a potenciálisan veszélyeztetett dolgozókat rendszeresen ellenőrzik vele.
Elektron: A protonnál és a neutronnál mintegy kétezerszer könnyebb, negatív elektromos töltésű részecske. Normál állapotban az atommagban nincs elektron, csak a béta-bomlás folyamatában keletkezik, de azonnal ki is lép a magból (sok ilyen kilépő elektron nyalábja a béta-sugárzás).
Felezési idő: Az az idő, amely alatt egy radioaktív izotóp mennyisége és így aktivitása is felére csökken a radioaktív bomlási folyamat következtében. Ez egy meghatározott radioaktív izotópra (adott nuklidfajtára) természeti állandó, például a rádium esetében 1620 év. A különböző radioaktív izotópok felezési ideje a másodperc igen kis tört részétől milliárd évekig terjedhet.
Foglalkozási sugárterhelés: A dolgozók által munkájuk következtében kapott többletdózis.
Folyékony radioaktív hulladékok: A magenergia hasznosítása és egyéb, radioaktív anyagokkal folytatott tevékenységek (pl. radiokémiai laboratóriumi munkák) melléktermékeként keletkező, nem hasznosítható radioaktív folyadékok.
Fúzió: Lásd Magfúzió!
Fűtőelemköteg, kazetta: Az uránpasztillákat tartalmazó fűtőelem pálcákat egy közös szerelvénybe, közös tokba (kazettába) fogják össze. Ilyen egységenként kezelik (mozgatják) az üzemanyagot.
Gamma-sugárzás: Elektromágneses sugárzás, mint a fény vagy a hősugárzás is, de azoknál sokkal „keményebb”, rövidebb hullámhosszú. Míg a látható fény vagy a röntgensugárzás az atom elektronhéjában lejátszódó folyamatok eredménye, a gamma-sugárzás az atommagban bekövetkező, ezért nagyobb energiájú folyamatokból származik. A gamma-sugár kibocsátása egy nuklid gerjesztett állapotból alacsonyabb energiaállapotba kerülésének eredménye. A gamma-bomlás tehát minőségi magátalakulással nem jár. (Nem keletkezik másfajta nuklid. Az alfa-bomlás vagy a béta-bomlás eredményeként keletkezett atommag a kiindulási magtól különböző lesz.)
Genetikus sugárzási hatások: Azok a sugárhatások, amelyek nem a sugárzást szenvedett egyedben, hanem annak később születendő utódaiban jelentkezhetnek.
Gyengített urán: A média által kitalált, értelmetlen kifejezés. Valójában Szegényített urán-ról van szó (lásd ott!).
Hasadás: Lásd Maghasadás!
Hasadási termékek: Az elhasadó nehéz magból keletkezett, rendszerint két középnehéz mag (ún. hasadványmagok), ezek bomlástermékei, valamint a hasadáskor felszabaduló neutronok és más részecskék.
Hasadóanyagok: Azok az anyagfajták, amelyeknek magjai hasadásra képesek.
Ion: Ha az alapállapotban elektromosan semleges atomok elektronjaikból egyet vagy többet elveszítenek (illetve többletelektront vesznek fel), pozitív (illetve negatív) ion áll elő. Az ehhez vezető (pl. ütközési) folyamat az ionizáció.
Ionizáló sugárzás: Olyan nagy energiájú sugárzás, amely anyagba hatolva képes abban ionokat létrehozni. Legfontosabb fajtái az alfa-, béta-, gamma-, röntgen- és neutronsugárzás. (A neutronsugárzás csak közvetetten ionizál, a látható fény és az ultraibolya sugárzás pedig nem tartozik ide.)
Izotópok: Egy adott kémiai elem (ez egyértelműen meghatározza a protonok számát) változatai, amelyek csak az atommagban lévő neutronok számában (és ezáltal tömegében), illetve ebből fakadóan csupán néhány fizikai tulajdonságukban különböznek. Egy elem természetes előfordulásban általában izotópjainak keverékéből áll.
Jódprofilaxis: Reaktorbaleset esetén nagy mennyiségű radioaktív jód kerülhet ki a környezetbe, amely a szervezetbe jutva annak kis részében, a pajzsmirigyben dúsul fel, így helyileg nagy besugárzással fenyeget. Ezért baleset esetén tabletta formájában nagy mennyiségű jódot adagolnak a veszélyeztetett lakosságnak, hogy a szervezet telítődjön jóddal, és így csökkenjen a pajzsmirigy radiojód-felvétele.
Kampány: Egy reaktorblokk üzemi ciklusa, mely a frissen betöltött üzemanyaggal való indulástól az újbóli átrakásig/karbantartásig tart. A legelterjedtebb a 12 és a 18 hónapos kampányhossz.
Kiégés: Az a folyamat, amikor a reaktor üzemanyagból a nagyszámú hasadás következtében fogy a 235-ös tömegszámú uránizotóp. Nem jelent kémiai égést.
Konténment: Az atomreaktort és annak közvetlenül kapcsolódó részeit, rendszerelemeit magába záró nyomásálló, hermetikusan kialakított építmény, amelynek az a funkciója, hogy normál üzem, várható üzemi események és tervezési üzemzavarok esetén megakadályozza vagy korlátozza a radioaktív anyagok környezetbe jutását. Különböző tervezési koncepciójú konténmentek léteznek. Vannak vasbeton, feszített vasbeton, acél, egy- és kettősfalú, teljes vagy csökkentett nyomású konténmentek. A Paksi Atomerőmű konténmentje vasbeton doboz-szerkezet.
Könnyű víz – nehéz víz: Előbbi a hidrogén legközönségesebb, magjában egyetlen protont tartalmazó változatából felépülő közönséges víz, míg az utóbbiban a hidrogén ún. nehéz hidrogén formájában jelenik meg, amelyben a proton mellett egy vagy két neutron is található (előbbi a deutérium, utóbbi a trícium). A nehézvíz jóval drágább, de kevésbé nyeli el a neutronokat, mint a közönséges („könnyű”) víz, ezért egyes reaktortípusok (deutérium-tartalmú) nehézvízzel működnek. (Pakson nincs nehézvíz!)
Kritikus állapot: (Vigyázat! Félreérthető szóhasználat!) A reaktornak az a normál üzemi állapota, amikor minden hasadásból származó 2-3 neutron közül statisztikus átlagban egy neutron hoz létre új hasadást. Ekkor a hasadások száma és ezzel a termelt energia mennyisége is időben állandó. A reaktor folyamatos energiatermelés közben végig „kritikus” állapotban van.
Lassú neutron – gyors neutron: A hasadási folyamatban gyors neutronok keletkeznek. Ahhoz, hogy jobb hatásfokkal tudjanak új hasadásokat létrehozni, le kell őket lassítani. Ezt a lassítást a moderátorban való ütközések segítségével valósítjuk meg. (A paksi reaktorokban a moderátor közönséges víz.) Ne keverjük össze a neutronlassítás és a neutronelnyelés feladatát! Az utóbbit végzi a bór - bóracél, illetve bóroldat formájában.
Lokalizációs torony: A hermetikus tér passzív elven működő nyomáscsökkentő rendszere, a konténment része. Nagy térfogatú medencékben vizet tartalmaz, amely a primerköri hűtőkör törése esetén a kiáramló gőzt kondenzálja, így megakadályozza a megengedettnél nagyobb nyomás kialakulását.
Magátalakulás: Egy nuklid átalakulása más nukliddá.
Magenergia: Az atommag alkotó elemeit (nukleonok) összetartó energia. Magreakciókban vagy magátalakulásokban ennek az energiának egy részét lehet felszabadítani.
Magfúzió (fúzió): Az energiatermelés egyik lehetséges módja, amelynek során könnyű magok épülnek össze nehezebb magokká, miközben energia szabadul fel. Ilyen folyamat adja a Nap és a hidrogénbomba energiáját is. Földi körülmények között szabályozott energiatermelő fúziós láncreakciót még nem sikerült huzamosabb ideig fenntartani. A megvalósított atomreaktorokban nem fúzió, hanem meghasadás (fisszió) zajlik!
Maghasadás: A nehéz mag szétválása két kisebb atommagra. E folyamat általában neutronsugárzással, gamma-sugárzással, ritkábban töltött magtöredék kibocsátásával jár együtt. A maghasadást rendszerint a magba behatoló neutron idézi elő, de nagyon kis valószínűséggel spontán módon is bekövetkezhet.
Moderátor: A hasadásból származó neutronok lassítására szolgáló anyag az atomreaktorokban. Lásd Lassú neutron – gyors neutron!
Monitor: Olyan készülék, amelynek célja az ionizáló sugárzás vagy radioaktív anyagmennyiség mérése és lehetőleg figyelmeztetés adása akkor, ha ez bizonyos előre beállított értéknél nagyobbá válik.
Nemzetközi Nukleáris Eseményskála: A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által bevezetett hétfokozatú skála, amelynek feladata, hogy a média és a nagyközönség számára egyértelmű tájékoztatást tegyen lehetővé atomerőműben bekövetkezett üzemzavarok vagy balesetek esetén.
A skála 3 üzemzavari és 4 baleseti szintet különböztet meg.
1. szintű esemény: Még nem üzemzavar, csak rendellenesség, a biztonság védelmében bizonyos hiányosság keletkezik, de ez nem jelent kockázatot sem a személyzetre, sem a lakosságra nézve.
2. szintű esemény: Olyan üzemzavar, amelynek már lehetnek biztonsági következményei, de még a személyzet sem kaphat a dóziskorláton felüli sugárterhelést.
3. szintű esemény: Súlyos üzemzavar, amelynek során a személyzet sugárterhelése meghaladhatja a dóziskorlátot, de a környezetbe kibocsátott radioaktív anyag mennyisége nagyon csekély.
4. szintű esemény: Elsősorban a létesítményen belüli hatású baleset, a részleges zónaolvadás következménye. A legjobban veszélyeztetett személy néhány mSv sugárterhelést kaphat. A közelben élő emberekben nem, de a személyzet egy kis részénél akut egészségi hatások jelentkezhetnek.
5. szintű esemény: A telephelyen kívül is kockázattal járó baleset, a reaktorzóna nagyfokú olvadása miatt kiszabaduló radioaktív anyagok már veszélyeztethetik a lakosságot is. A baleset-elhárítási intézkedések részleges végrehajtása szükséges.
6. szintű esemény: Súlyos baleset, amelynek során a radioaktív anyagok kibocsátása olyan nagy mértékű, hogy a súlyos egészségügyi hatások megelőzésére a helyi baleset-elhárítási tervek teljes körű végrehajtása szükséges.
7. szintű esemény: Nagyon súlyos baleset, amelynek során a reaktortartályban lévő radioaktív anyagok nagy része kijut a környezetbe, a korai sugársérülés veszélye fennáll az atomerőműben és annak közvetlen környezetében, a késői egészségügyi hatások akár az országhatáron túl is jelentkezhetnek. (A csernobili balesetet ebbe az osztályba sorolták.)
Neutron: A protonnal közel megegyező (durván 1 ezrelékkel nagyobb) tömegű, elektromos töltéssel nem rendelkező részecske, az atommagnak a proton mellett másik alkotórésze.
Nukleáris biztonságvédelem: Intézkedések az emberek és vagyontárgyak védelmére az ionizáló sugárzás, a radioaktív szennyeződés káros hatásaival szemben.
Nukleáris láncreakció: Olyan reakciósorozat, amelyben az egyes reakciók teremtik meg a további reakciók feltételeit. Az atomenergia termelésében döntő jelentőségű a hasadási láncreakció, amelynél a hasadásban keletkező neutronok hoznak létre további hasadásokat.
Nukleáris üzemanyag: Hasadási láncreakció előállítására alkalmas anyag (rendszerint urán), amelyet megfelelő műszaki kialakítással atomreaktorok töltetéül használunk.
Nuklid: Meghatározott proton- és neutronszámmal jellemzett mag neve. Nem más, mint egy kémiai elem egy meghatározott izotópjának a magja.
Nyomottvizes reaktor: Olyan reaktor, amelynek a primer köri hűtőközege akkora nyomás alatt van, hogy abban a magas hőmérséklet ellenére (Pakson majdnem 300 ºC) nem forr a víz.
Önfenntartó nukleáris láncreakció: Olyan nukleáris láncreakció, amelyben egy reakció által kiváltott újabb reakciók száma átlagosan eggyel egyenlő. Így a folyamat önmagát fenntartja. Az atomenergetika szempontjából döntő fontosságú az önfenntartó hasadási láncreakció.
Primer kör: A reaktor és a hozzá csatlakozó hűtőhurkok közös neve. A benne lévő közeg általában erősen radioaktív, kikerülésének megakadályozása alapvető műszaki feladat.
Proton: Elemi részecske, az atommag egyik alkotórésze. Elektromos töltése +1,60219x10-19 coulomb és nyugalmi tömege 1,67265x10-27 kg.
Radioaktivitás: Egyes elemek izotópjainak atommagja szerkezetileg instabil, így ionizáló sugárzás (α-, β-, γ-sugárzás) kibocsátása mellett elbomlanak, más atommaggá alakulnak. Egy adott kémiai elem (kálium, vas stb.) általában több izotóppal, azaz több, különböző tömegszámú atommaggal is előfordul. Általában stabil, illetve radioaktív változatban is léteznek a Földön.
Radioaktív anyagok: A bomlásképes atommagokat tartalmazó, ezért folyamatosan sugárzást kibocsátó anyagok. Ezek lehetnek természetes vagy mesterségesen előállított radioaktív anyagok. Fogyásukat és így intenzitásuk csökkenését a felezési idő jellemzi.
Radioaktív bomlás: Olyan spontán bekövetkező magátalakulás, amelynek során részecskék és/vagy gamma-sugárzás lép ki az atommagból.
Radioaktív hulladék: Az atomenergia hasznosításának vagy egyéb, nukleáris technikát alkalmazó eljárás (pl. nukleáris medicina, kutatás, ipari anyagvizsgálatok, stb.) tovább már nem hasznosítható radioaktív melléktermékei.
Reaktor megszaladás: A reaktor teljesítményének szabályozatlan, exponenciális növekedése (üzemzavari/baleseti állapot).
Röntgensugárzás: Olyan nagy áthatoló-képességű ionizáló elektromágneses sugárzás, amely nehéz atomok elektronhéjának belső rétegeiben zajló energia átmenetekből származik, sokkal rövidebb hullámhosszú/nagyobb frekvenciájú (azaz nagyobb energiájú), mint a látható fény, amely szintén elektromágneses sugárzás, de az elektronhéj legkülső rétegeiben lezajló kisebb elektron energia átmenetek terméke.
Sokszorozási tényező, (k): Az a szám, amely megmutatja, hogy egy adott pillanatban lezajló hasadásból származó neutronok a következő generációban hányszor több (kevesebb) hasadást hoznak létre. Ha k=1, a hasadások száma időben állandó, az energiatermelés egyenletes (kritikus állapot). Ha k<1, a hasadások száma egyre csökken, majd a láncreakció leáll (szubkritikus állapot). Ha k>1, a hasadások száma és ezzel a reaktor teljesítménye nő (szuperkritikus állapot).
Sugárbaleset (Radiológiai baleset): A radioaktív anyagok felhasználásával vagy az ionizáló sugárforrások alkalmazásával kapcsolatos rendkívüli esemény, amelynek során az üzemviteli személyzet vagy a környezetben tartózkodó más személyek dóziskorláton felüli sugárterhelést kaptak, vagy a dóziskorlát túllépését előidéző mértékben szennyeződtek radioaktív anyaggal.
Sugárbetegség: Az egész testet vagy annak nagyobb részét érő túlzott (meghatározott küszöbnél magasabb) besugárzás miatti, jól körülírható tüneteket okozó megbetegedés.
Sugárfertőzés: A média által kitalált, teljesen értelmetlen kifejezés. A sugárzás hatásainál a fertőzés semmiféle szerepet nem játszik. Ehelyett – a tényhelyzetnek megfelelően – írhatjuk: „sugárszennyeződés vagy (radioaktív) sugárzás érte”, vagy „nagy sugárdózist kapott”, vagy „radioaktív anyaggal szennyeződött”.
Sugárvédelem, radiológiai védelem: Az ionizáló sugárzás emberre gyakorolt káros hatásainak korlátozásával kapcsolatos intézkedések. Például az ilyen sugárzások embert érő mennyiségének és radionuklidok inkorporálásának (testbe jutásának) korlátozása, és a fentiek bármelyikéből eredő fizikai károsodások megelőző korlátozása.
Szabályozó rúd: Neutronelnyelő anyagot, rendszerint bórt tartalmazó rúd (a paksi reaktoroknál kazetta), amit a reaktor aktív zónájába mélyebben vagy kevésbé betolva változtathatjuk a neutronok és ezzel a hasadások számát, így a reaktor által termelt energia mennyiségét.
Szegényített urán: A természetes urán dúsításakor a dúsított urán mellett - amely a 235-ös tömegszámú izotópot nagyobb arányban tartalmazza, mint a természetes urán - keletkezik szegényített urán is, amely a 235-ös tömegszámú uránizotópot a természetes uránnál kisebb arányban tartalmazza. Mivel a 235-ös uránizotóp radioaktivitása magasabb, mint a 238-as tömegszámúé, ezért a szegényített urán radioaktivitása mintegy 40 %-kal kisebb (!), mint a természetes uráné. Ez atomenergetikai célokra nem használatos, az urán nagy sűrűsége miatt (nehezebb, mint az ólom) azonban a szegényített uránt a polgári életben alkalmazzák. Nagy sűrűsége miatt jó sugárzásárnyékoló anyag, így pl. orvosi röntgen készülékeknél vagy nagy aktivitású sugárforrásoknál (kórházakban) hatékonyan alkalmazzák sugárvédelmi, sugárárnyékolási célokra. Ugyanígy az uránbetétes konténerek jól használhatók sugárzó izotópok tárolására vagy szállítására. Nagy sűrűsége miatt hajókon nehezékként is előfordul. Emellett például harckocsikon, mint homlokpáncélzat egyik alkotója már régebb óta szerepel. Szintén a nagy sűrűségből adódóan igen nagy átütő erejű lövedékek készíthetők belőle. Feltehetőleg ilyen lövedékeket használtak az amerikaiak a jugoszláv háborúban. Ez a lövedék az uránnak semmilyen nukleáris tulajdonságát nem használja ki, csupán (az adott térfogatban) nagyobb tömegét.
Szilárdítás: Folyadék halmazállapotú radioaktív hulladékok átalakítása száraz, stabil, szilárd halmazállapotú anyaggá bepárlás, majd szilárd anyagba való beágyazás útján.
Természetes háttérsugárzás: A környezetünkben mindenütt jelen lévő, emberi tevékenységtől független ionizáló sugárzás. Legfőbb forrásai a földkéreg és a világűr.
Természetes radioaktivitás: A természetben is előforduló radionuklidok radioaktivitása.
Természetes urán: A természetben előforduló izotóp-összetételű urán. Döntő többsége 238-as tömegszámú uránizotóp, és csak 0,7 %-ban tartalmazza az atomenergetika szempontjából döntő fontosságú 235-ös tömegszámú uránizotópot.
Üzemanyag-átrakás: A kiégett üzemanyag cseréje újra, valamint a részlegesen kiégett kazetták más pozícióba történő áthelyezése egy reaktorban.
 
Forrás: atomeromu.hu